Hallottam
már róla, de eddig valahogy nem érintett meg annyira, mint a napokban, amikor
Edithnél olvastam http://edithreceptjei.blogspot.hu/2012/06/muzsdejvariaciok.html
El is határoztam, csinálok én is egy változatot. Az is eszembe jutott, hogy
tulajdonképpen az is muzsdéj, amit a fokhagymás lángos megkenéséhez készítenek
a lángossütők, így van, ugye? Csak nem tudtam, hogy annak bármi neve lenne.
Szóval
a következőképpen csináltam: 3,5 dkg fokhagymát összetörtem, megsóztam, s ahogy
Sedith írja apránként hozzáadtam 1 dl olajat, tettem hozzá még egy kanál
mustárt, egy kávéskanálnyi mézet, fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldjét
és 2 evőkanál tejfölt is. Nagyon fokhagymás, de nagyon finom lett. Bár
amennyire én a fokhagymát szeretem, nem volt kérdés, hogy ízleni fog.
Annyit
azért mindenképpen el kell mondanom hozzá, hogy ezt nem mártás mennyiségben
kell az étel mellé képzelni, ez mindenképpen a fűszert kategóriába tartozik
szerintem.
Jé, csak most láttam ezt a bejegyzésedet!:) Örülök, hoyg elkészíetted! természetesen, muzsdéjt csináltál, hiszen az alapot mindenki úgy ízesíti, kombinálja, hígítja, ahogy akarja, illetve azzal, amivel akarja.:) Hát nem, nem "olyan" mártás. A miccset pl. mártogatni szokás bele, mint a mustárba, vagy a húsokra egyszerűen csak rákenni. De ez ízlés kérdése, én pl. annyira szeretem, hogy egy-egy adagot képes vagyok egyedül is megenni. Igaz, nem túl sok fokhagymával.:)
VálaszTörlésGyöngyi, miért voltál kórházban? Most jól vagy?
Edith, örülök, hogy látlak! :)
TörlésAzért voltam kórházban, mert az öt évvel ezelőtti nagy-nagy (majdnem végzetesen elnézett vakbélgyulladásból kialakult hashártyagyulladásos) műtétem nyomán kialakult sérvet és összenövéseket kellett megműteni. Jól vagyok, csak nincs elég türelmem, hogy nyugton maradjak, és ha túlzásba viszem a sürgölődést, akkor mindig visszavetem a gyógyulási folyamatot. De tudom, hogy a türelem nagy erény, és most azt kell gyakorolnom. :)))