Oldalak

2012. március 1., csütörtök

Szilvalekváros és diós hájas - még farsang idejéről


Nagyon szerettem a hájast, amit a Mama sütött. Azóta nem ettem. Évek óta készülök rá. Most január végén úgy kaptam hájat az egyik hentesnél, hogy nem is számítottam rá. Csak zsírszalonnát akartam venni, aztán kínálta, hogy háj is van. Ezzel eljött az ideje, hogy végre én is megsüssem a magam hájasát. Rászántam egy délutánt, hogy utánaolvassak, hogy is kéne csinálni. Fagyal Hajnalka  leírását vettem alapul, de egy kicsit összekombináltam azzal, amit a Pékszövetség honlapján olvastam.

Egy évvel később: A szilvalekváros mellett sütöttem diós töltelékkel is. (Felső kép.)

A hájas tipikusan téli sütemény, és ma már éppen a tavasz kezdődik, de szolgáljon mentségemre, hogy egy hónapja sütöttem, csak eddig nem volt érkezésem leírni. De nem akarom elfelejteni, ezért itt őrzöm ezt az első kísérletet jövő télig, Akkor még gyakorlom egy kicsit.
Hozzávalók: 60 dkg sertésháj, 60 dkg finomliszt, 30 dkg rétesliszt, 3 tojás sárgája + 1 tojás a kenéshez, 3 dl száraz fehérbor, 1 kiskanál só. kb. 30 dkg szilvalekvár, porcukor

Elkészítése: A hájat előző nap többször átmostam, addig, amíg teljesen tiszta nem lett a vize. Majd egy éjszakára beáztattam, másnap újból átmostam, jól átgyúrtam. Darálás helyett késsel összevágtam, a hártyákat leszedtem, elkapartam.
A darált hájat összekevertem a rétesliszttel, három részre osztottam, félretettem.
A finomlisztből 3 tojás sárgájából a kis sóval és a borral rugalmas tésztát gyúrtam, majd félre tette fél órára pihenni.
Majd lisztezett deszkára borítottam. Kinyújtottam a tésztát kb. fél cm vastagságúra, rákentem a háj harmadát. Elkezdtem a hajtogatást úgy, hogy először fölülről lehajtottam a tésztát addig, hogy az alsó fele felhajtása után éppen háromba hajtsam. Majd szintén háromba hajtottam a bal ill. a jobb oldalát felhajtva. Bő fél órát pihentettem a tésztát, majd újból kinyújtottam, rákentem a második adag hájat, újból hajtogattam, ismét a pihenés következett. Ezt még egyszer megismételtem a harmadik adag hájjal. Az utolsó pihentetés után ismét kinyújtottam, és Hajnalka tanácsának megfelelően felmelegített késsel kb. 10x10-es négyzetekre vágtam. (Aztán arra gondoltam, lehet, hogy így túl nagyok lesznek, és néhány négyzetet  megfeleztem, így lettek kisebb darabok is.) A tésztanégyzetek közepre (saját főzésű natúr) szilvalekvárt tettem, és félbehajtottam őket. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem, tojással megkentem a tetejüket. Forró sütőben megsütöttem, majd porcukorral megszórtam. Melegen elfogyott.

A diós töltelék: A megmaradt tojásfehérjét habnak vertem, hozzáadtam annyi evőkanál cukrot, mint a tojásfehérje, majd ugyanannyi diót. Ezt a masszát tettem töltelékként a tésztába.


Nagyon nehéz téli étel, bőséges kalóriával. Nem éppen ideális a súlycsökkenésre vágyóknak. De ha gondosan beillesztjük az étrendünkbe, tésztanapon farsangban miért is tiltanánk el magunkat a mértékletes élvezetétől? :) Hiszen – mint már annyiszor mondtam – nem vagyunk büntetésben.

2 megjegyzés:

  1. Ó, a jó kis gyerekkori hájas, cukros dióval, pompás!!

    VálaszTörlés
  2. Anazar, én is nagyon szeretem úgy!

    VálaszTörlés