Oldalak

2012. március 23., péntek

Első kísérlet: Cukrozott (kandírozott) ibolya


Tegnap a tanösvényen a gyerekek szedtek nekem ibolyát. Úgy érzetem, most jött el az ideje, hogy cukrozott ibolyavirágot készítsek. Már tavaly is terveztem, de nem került rá a sor. Tulajdonképpen kandírozott ibolyának is mondhatnám, de igazából nem átitatta a cukor a művemet, hanem bevontam vele. Lehet, hogy így is korrekt lenne kandírozottnak nevezni, de ezt nem tudom, egy kicsit még gyakorlom a műveletet, mielőtt így nevezném. :)

 Bevallom, nem láttam még élőben kandírozott ibolyát, így nem tudom összehasonlítani, hogy valójában mennyire is sikerült. Egy kicsit vastagon van rajta a cukor úgy érzem. De lehet, hogy ilyennek kell lennie. A friss virág is elég halványlila volt, talán sötétebb virágokból jobban mutatna. De hát nálunk a tanösvényen ilyen terem és – hogy őszinte legyek – nekem ez is tetszik. 

Jó néhány oldalt elolvastam, mielőtt hozzáfogtam volna a türelmemet némileg próbára tevő művelethez. Ezek közül elsősorban Szepyke http://szepsegtar.blogspot.com/2011/04/kandirozott-ibolya_20.html soraira támaszkodtam. Valamint hasznosnak bizonyult még ez az oldal is: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=163649750356806&set=a.163649483690166.40443.133675303354251&type=3&theater
 
Már délelőtt beszereztem egy kis ecsetet (2-es méretű ecset azok közül, amit a gyerekek rajzórán használnak), mert arra emlékeztem még tavalyról, erre szükségem lesz. Aztán az olvasottakat összevetve a következőket tettem:

1.      A szárával szedett kis virágokat egy szűrőbe téve egy nagyobb vizestálba mártottam, hogy minél finomabban öblítsem le. (Bár a tanösvényen sem a közlekedéstől sem a mezőgazdaságtól nem szennyeződhetett. És még a gyerekek sem ugrálhatták össze, mert az általuk járt úttól távolabb tenyészik ez a kis virág. ) Papírtörlőre téve le is szárogattam őket óvatosan.
2.      Egy nagyobb tálcára sütőpapírt tettem, és vaníliás porcukrot szitáltam rá. (A vaníliás porcukor úgy „keletkezik” nálam, hogy a porcukorba, melyet egy jól záródó üvegedényben tartok egy vaníliarudat is teszek.)
3.      Egy tojásfehérjét egy kistányérba tettem, és egy kicsit (de éppen hogy csak) villával fellazítottam.
4.      A virágokat belemártottam a tojásfehérjébe, és az ecsettel igyekeztem leszedni róluk a felesleget.
5.      A tálcára fektettem őket sorban, majd rájuk is szitáltam porcukrot, de ez nem bizonyult elég jó megoldásnak, ezért egyenként is megmártottam őket a cukorban, és igyekeztem lerázni róluk a felesleget.
6.      A sütőpapíron szárítottam 1-2 órát a virágokat, majd óvatosan (egy habkártya segítségével) mindegyiket megmozdítottam, hogy ne ragadjanak a papírra. Majd reggel ismét megmozdítottam mindegyike.
7.      Kb. 24 óra múlva lecsipkedtem a virágok szárát, és egy kis üvegdobozkába raktam őket.
8.      Hogy meddig állnak el, és mit kezdek velük, ez még a jövő zenéje. 

6 megjegyzés:

  1. Ibolyaaaaaaa? Itt még a fű sincs kibújva, sok helyen még hó is van. :)
    Szerintem szépek.:)

    VálaszTörlés
  2. Nekem még van a tavalyiból. A cukor tökéletesen tartósítja!:)

    VálaszTörlés
  3. Sedith, igen, már nagyon virít a tavasz errefelé. :)

    szepyke, köszönöm az útmutatást a készítéshez! :)

    VálaszTörlés
  4. Ó, de jó! Ilyet én is szeretnék :) Ugye még április elején is nyílni fog (mivel akkor megyek Haza Magyarországra)?

    VálaszTörlés
  5. Üdv. Adél! Gondolom, lesz még akkor is ibolya. Mi azért eléggé délen vagyunk.

    VálaszTörlés
  6. Én is most tettem közzé egy cukrozott ibolya receptet, de nem ilyen szépek a képek. Gratulálok!
    Azt hiszem, hogy a kandírozáshoz főzni kellene. Cukrozott a megfelelő elnevezés.:) korsocska.blogspot.hu

    VálaszTörlés