Ember tervez…Talán ez erre a blogra is elmondható most. Elgondoltam, hogy mi hogyan legyen ezen a nyáron, aztán nem úgy lett. Most el lehetne azon gondolkodni, hogy ebben mennyi volt a könnyebbik ellenállás iránya, de attól nem jutnánk előrébb. A lényeg, hogy itt az ideje, hogy újra legyenek itt friss bejegyzések. Akkor nézzünk egy húsnapi ételt!
Mézes-mustáros csirke cukkinival
Hozzávalók személyenként: 15 dkg csirkehús csont nélkül, falatnyi darabokra vágva, 25 dkg cukkini (hámozás nélkül) szintén falatnyi darabokban, só, bors, 2 kiskanál mustár, 2 kiskanál méz. 1 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál olaj.
Elkészítése: Az olajat egy serpenyőben (wokban) felforrósítjuk, belezúzzuk a fokhagymát, picit pirítjuk, hozzáadjuk a húst, sózzuk, borsozzuk, jól átkeverjük, amíg a „zsírjára sül”, kevergetve pirítjuk. Ekkor hozzáadjuk a mustárt és a mézet, jól átkeverjük és a cukkinit is beletesszük. Kevergetve sütjük, hogy a zöldség is megsüljön. A végén egy kevés vizet adunk hozzá, hogy a képződött pörzsanyag finom mártássá legyen az ételben. Forrón tálaljuk.
Két külön világ
A múltkor beszélgetem egy (érintett) fiatalemberrel túlsúlytémákról. Szóval, olyasmiket mondtam neki, amilyeneket ide is szoktam irkálni. Nagy szemeket meresztett, és megkérdezte, hogy ezeket miért nem mondják el mások is. Hát, nem tudom, de lehet, hogy egészen másként közelítik meg ezt a kérdést. Meg talán az van, hogy a túlsúlyról általában olyan emberek osztják az észt, aki soha nem látták belülről ezt a problémát, mert nyilván I típusú emberek. De a társadalom mellettük áll. Könnyen tűnhetnek fel olyan színben, hogy ők azért nem túlsúlyosok, mert ők jobban tudják, ők tudják, hogyan kell nem túlsúlyosnak lenni. Hát igen. Ezt szokták gondolni. Pedig egyszerűen az van, hogy ők az I típusúak. És ebből következően nem is tudhatják a lényegét annak, amiről úgy gondolják, hogy avatottak abban, hogy megmondják a tutit.
Változatlanul abból tudok csak kiindulni, hogy a túlsúly tünet. Vannak emberek, akinek a teste a különböző nehézségeire, problémáira túlsúly gyűjtésével reagál. Az I típusú ember teste problémák esetén nem túlsúlyt gyűjt, hanem más tüneteket produkál. Nekik lehet olyan szerencséjük, hogy olyan tüneteik keletkezhetnek, melyeket távol sem ítéli el annyira a közízlés, mint a túlsúlyt. De ez egyben szerencsétlenségük is lehet, mert így abban a hitben ringatják magukat, hogy ők sokkal jobban tudják. Ám ez valójában egy hamis hit. És a tüneteik sem annyira idegesítőek, hogy igyekezzenek a nyomukban megoldást találni.
De az igazi problémát ott érzem, hogy egy I típusúval mindezt szinte lehetetlen megértetni. De nem adom fel. Keresem a hidat a két csoport között. Ha valaki tud egy ösvény, egy keskeny átjárót, árulja el nekem is.
Holnap folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése