Itt a borsószezon, és a sokak kedvence a borsóleves hagyományos levesbetéte a csipetke. Csipedettnek mondta az én nagymamám, és már egészen kicsi koromban rám bízta az elkészítését. Ebből is nyilvánvaló, hogy csipetkét készíteni gyerekjáték. Ezen felül a borsóval és a friss leveszöldséggel, hagymával, fokhagymával olyan üdítő nyárelejei leves készíthető vele, mely majdnem egytálételként is megállja a helyét. Ha sütünk mellé egyé-két palacsintát, a második fogásunk és a desszertünk is megvan erre a tésztanapi ebédre vagy vacsorára.
Az a helyzet, hogy a borsólevesről nem készült fotó. Mire észbe kaptam, elfogyott mindegy cseppig, ezért csak a csipetkét tudom most megmutatni. :)
Borsóleves
Hozzávalók: 2 dkg vaj, 1 fej apróra vágott vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma igen apróra vágva 25 dkg borsó, 3 szál sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, késhegynyi bors, 1 kávéskanál só, 12 dl víz, kb. 8 dkg friss csipetke.
Elkészítése: A vajon megdinszteljük a hagymát és a fokhagymát, majd hozzáadjuk a karikára vágott répákat végül a borsót. Kevés vizet öntünk alá, s pár percig pároljuk, majd sózzuk, borsozzuk, felengedjük vízzel. Addig főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak. Ekkor beleszórjuk a csipetkét és még kb. öt percig főzzük. (Amíg a csipetke is megfő.)
Csipetke
Hozzávalók: Kb. 10 dkg liszt, 1 egész tojás 1 kávéskanál só. + liszt a szaggatáshoz
Elkészítése: A lisztből és a tojásból a sóval kemény tésztát gyúrunk. (A liszt pontos mennyiségét a tojás mérete befolyásolja. Annyi lisztet használjunk fel, amennyi szükséges a tojáshoz, hogy kemény, de még rugalmas tésztát kapjunk.) A tésztából kézzel golyót - vastagabb korongot formázunk, lisztbe mártjuk és a korong peremén körbehaladva körömnyi kis tésztadarabokra csipkedjük. Amikor körbeértünk, a lecsipkedett felületet újból belisztezzük. Amíg a zöldségek megpuhulnak a levesben, a csipetke is elkészül. De pár órával korábban is megcsinálhatjuk, tálcán elterítve, egy szalvétával letakarva tartsuk felhasználásig.
Megjegyzés: A fenti mennyiségű leveshez ennek a csipetkének éppen a fele elég. A másik felét megszáríthatjuk, hogy máskor használjuk fel, vagy akár dupla mennyiségű levest is főzhetünk. :)
Vissza a kerékvágásba
Itt a szünet után nem valami könnyen találok vissza a régi kerékvágásba. Valahogy el vagyok varázsolva egy kicsit. Ilyenkor érdemes kapaszkodókat keresni. Az evésidők azok, amelyek minden körülmények között segíthetnek. Megadják a napunknak az időkeretet.
Nehéz ráakadni, hogy mi is történik velünk ilyenkor. Valami a kommunikációban keveredik össze. Nálam olyan, mintha a fejem nem kommunikálna a testemmel kellőképpen. A gondolatatim kergetik egymást, televan a fejem érdekesnél érdekesebb képekkel, még feldolgozatlan élményekkel, és a figyelmem ezekre összpontosul. Ilyenkor szokott az előfordulni, hogy mivel nem figyelek eléggé a testem jelzéseire, csak annyit érzékelek, hogy valami híja van a testi komfortomnak, a régi reflex arra hajt, hogy gyorsan egyek valamit. Talán ez tűnik a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldásnak. Ahol korlátlan mennyiségű táplálék áll rendelkezésünkre, mennyire könnyen megtesszük, hogy akár alvás helyett is eszünk. Pedig hány történet szól arról, hogy ott ahol nincs elég étel, lefekszenek aludni, hogy ne érezzék az éhséget.
Az mindenestre most is megerősödik bennem, hogy az önmagunkra fordított gondoskodó figyelem az alapfeltétele annak, hogy megoldjuk a súlyproblémáinkat. És most tisztázódik valahogy bennem, hogy itt nem elég csak annyit, hogy adott mennyiségű időt fordítunk magunkra, mert ez így kevés. Mert nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számít, és a minőség mellett a „milyenség” is. Azaz, hogy a megfelelő területre kiterjedő legyen a gondoskodás. Abban, hogy gondoskodó figyelem, benne van, hogy nemcsak a gondolataink, hanem a testünk is figyelmet érdemel. Ez a figyelem teszi lehetővé, hogy a valós szükségleteinknek megfelelően cselekedjünk. Hiszen egy autóval is lehet egyéb probléma is, mint hogy kifogy belőle a benzin.
Holnap folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése