Oldalak

2011. április 22., péntek

112. Ünnepre + A húsvéti sonka



A nagypénteket követő nap a nagyszombat, melyről szintén lehetne sok okosságot írni, de ma itt csak konzervvel szolgálhatok. Egy hosszú, fárasztó, de nagyon jó utazás volt a mai napom. Így arra gondoltam, hogy legyen ma az az írásom, amely tavaly az Erdélyi Konyhában jelent meg húsvét előtt. Ételajánlatként meg legyen itt a húsvéti sonka, ahogy én készítem. (Ez meg idén jelent meg az Erdélyi Konyha áprilisi számában.) Tavaly ide a blogra is feltettem már, de az idei még csak most készül.

A nagyszombat még a böjthöz tartozik, de már nem a szigorú böjt kategória. Gyerekkoromban ezen a napon mindig halászlé volt az ebéd. Lesz bajai halászlé a blogon, de most nincs készleten (majd csak holnap főzöm), így most nem tudom megmutatni. A  nálunk hagyomány szerint a húsvéti sonka nagyszombat este kerül az asztalra, miután a család hazaért a feltámadási körmenetről, mely a húsvét kezdetét jelzi.
A halászlé és a sonka is a húsnap ételei közé tartozik, de hogy mit is gondolok az ünnepek étrendjéről, arról a cikkben írok részletesebben. 

Húsvéti sonka

Hozzávalók: Egy nagy füstölt hátsó sonka, fél kg nyers torma, két akkora edény, melyben a sonka kényelmesen elfér. 

Elkészítése: A hagyományok szerint nagycsütörtökön megmossuk a húsvétra szánt sonkát, lefűrészeljük róla a csülköt, hogy kezelhető legyen a mérete, majd 24 órára beáztatjuk tiszta hideg vízbe. Másnap még egyszer lemossuk, és tiszta vízben akkora edényben, melyben a sonka kényelmesen elfér, feltesszük főni. Amikor felforrt a víz, lassú tűzre vesszük, és addig főzzük, míg a hús kezd leválni a csontról. Ez 5-6 óra fövésidő is lehet. Fontos, hogy se túl korán ne hagyjuk abba a főzést, de túl se főzzük a húst. 

Míg a hús fő, megtisztítjuk és lereszeljük a tormát. Ezt az embert-próbáló munkát egyszerűsíthetjük úgy, hogy a megtisztított tormát éles késsel nagyon vékony karikákra vágjuk, majd ledaráljuk. Egy-egy tormadarabot (melyet már nehéz lenne reszelni) a fövő sonka vizébe is dobjunk. 

Ha a hús megfőtt, levesszük az edényt a tűzről, és előkészítünk egy hibátlan nagyméretű erős edényt (pl. egy ún. vájdlingot), melynek aljára egy rácsot vagy hasonló tárgyat teszünk azzal a céllal, hogy a húst erre téve a víz úgy folyhat ki az edénybe, hogy a sonkánk ne vízben álljon. (Nagyon óvatosan emeljük rá a megfőtt sonkát, mert ez fokozott figyelmet igénylő mozzanat, hiszen egy nagydarab forró húst veszünk ki forró vízből.) A tálban lévő húsból kiemeljük a nagy csontot. A csont helyét és a hús egész felszínét beborítjuk reszelt tormával. Majd egy erre alkalmas méretű fedőt vagy lapos fémtálcát teszünk a sonkára, és leszorítjuk, nehezékeket teszünk rá, lepréseljük. Úgy fedjük le a tálban lévő sonkát, hogy a forró gőz átjárja a tormát és a húst együtt. Így tartjuk kb. 24 órán át, hogy teljesen kihűljön, lepréselődjön, a torma aromájával átitatódjon a hús. Hagyományosan a feltámadási körmenetről hazaérve szelték fel a húsvéti sonkát, melyet főtt tojással, a húsvéti kaláccsal, a sonkáról egy kistálba szedett tormával, tavaszi zöldekkel (retekkel, újhagymával, medvehagymával) tálaltak a húsvéti ünnepi asztal főszereplőjeként.

Jaj, jönnek az ünnepek…

Aki túlsúllyal küzd vagy fél, hogy elhízik, mindig egy kis szorongással tekint a bőséges lakomákat kínáló ünnepek elé. 

Az eMpszi módszerének táplálkozási ajánlása nagyon sokat segít mindazoknak, akik úgy szeretnék végigélvezni a jobbnál jobb ünnepi fogásokat, hogy ne hízzanak több kilót pár nap alatt.
Abban állapodjunk meg, hogy az ünnepek nem megfelelő alkalmak arra, hogy megtartóztassuk magunkat az asztali örömöktől. De nincs is erre szükség, hiszen egy év 365 napjából sokkal több a hétköznap, mint az ünnep. És az ünnepekhez mindig is hozzátartozott a jobbnál jobb ételek fogyasztása is. És semmi okunk sincs arra, hogy ettől megfosszuk magunkat. 

Én azt vallom, hogy akár karcsú valaki, akár túlsúlyos, mindenképpen engedje meg magának, hogy az ünnep az étkezésekkor is megnyilvánuljon. Ám emellett nagyon fontosnak tartom, hogy az ünnep ne merüljön ki csupán az evés-ivásban. Mélyebb, belső lelki tartalmak nem helyettesíthetők a legjobb és legtöbb étellel sem. Ha a jeles napoknak elsősorban a valós tartalmára figyelünk, és az étkezések csak kiegészítői ennek, máris csökkentettük a túlevés veszélyét.
Az ünnepi asztal nemcsak a bőségtől, a mennyiségtől ünnepi. Sőt, elsősorban nem attól. Az ünnepi asztal látványában, a feltálalt ételek minőségben, az asztalnál együtt ülők közössége fejezi ki a különleges alkalmat. Ha megadjuk a módját, inkább van esélyünk arra, hogy méltósággal „étkezzünk”, mint arra, hogy felzabáljunk töméntelen mennyiségű kalóriát. 

Ha tudatosan tervezzük meg az ünnepi menüsort, nagyon sokat jelent, ha figyelünk arra, hogy a magas kalóriatartalmú ételt minél több saláta, zöldség egészítse ki. Ezek amellett, hogy egészségesek, rostban gazdagok, sok helyet elfoglalnak a gyomrunkban, s így kevesebb hely jut a magasabb kalóriatartalmú ételeknek. 

Az eMpszi táplálkozási ajánlásának legfontosabb pontja az étkezési idők megtartása. Ezt talán nehezebb vendégségek idején, de azért érdemes rá törekedni, hogy lehetőleg az ünnepek alatt is tartsuk magunkat a reggeli – ebéd – vacsora hármasához, s az evésidőkön kívül ne együnk.
És végül, de nem utolsó sorban beszéljünk arról, hogy mit tegyen az, aki már egy ideje elhatározta, hogy az eMpszi táplálkozási ajánlását követve szabadul meg a felesleges kilóitól, és követi a négynapos ciklusokra osztott, ételtársításra figyelő étrendet. 

Hasznos dolgok a szabályok a hétköznapokban, de a kivételes alkalmakkor nem célszerű mereven ragaszkodni hozzájuk. Azt javaslom, hogy bátran térjünk el az ünnepek alatt a húsnap – zöldségnap –tésztanap - gyümölcsnap egyébként nagyon célravezető ritmusától. Ha megtartjuk a gyümölcsreggeliket ezekben a napokban is, kevesebb az esélyünk arra, hogy túlegyük magunkat a nap folyamán. Sokat segítünk a gyomrunknak, hogy nagyjából – ahogy jólesik - egy-egy étkezésen belül azért igyekszünk tartani magunkat az ajánlott ételtársításhoz (Egy étkezésen belül lehetőleg vagy fehérjetartalmú ételeket együnk salátával vagy pedig magas szénhidráttartalmúakat.) 

Én hosszú évek óta azt a gyakorlatot követem, hogy az ünnepi ebédekkor eszem a különféle húsokból jobbnál jobb salátákkal, de a köreteket lehetőleg mellőzöm. Természetesen süteményeket is szoktam enni, de általában csak módjával, és lehetőleg a számomra legkedvesebbeket választom. De legjobban akkor érzem magam, ha úgy eszem süteményt egy-egy étkezés alkalmával, hogy előtte nem ettem húst csak salátát valami szénhidrát tartamú étellel.  Nem törvény ez, csak én így érzem jól magam. Amióta ezt a gyakorlatot követem, elkerül a gyomorégés, ami azelőtt nagyon sokat kínzott, és gyakran az ünnepek napjait is megkeserítette. 

Egy kis odafigyeléssel nem terheljük túl a gyomrunkat, jobb a közérzetünk, és elkerüljük a lelkiismeret-furdalást is. Ha figyelünk önmagunkra, a környezetünkre, ha megengedjük magunknak, hogy észrevegyük a szép és jó dolgokat magunk körül, akkor könnyebb megtartanunk a mértékletesség elvét, mely hozzásegít bennünket a hosszabbtávon élvezhető jobbléthez.

Holnap folytatjuk

2 megjegyzés:

  1. Gyonyoru ez a foto! Annyira kinalja magat az etel.
    Mostanaban rengeteg salatat eszem, koszonet erte a tavasznak, a piac boseges valasztekanak.
    Holnap kalacsot sutok, de az unnepi menu nagyon konnyu "dietas" es izletes lesz.

    Kedves Gyongyi itt is szeretettel kivanok Neked es minden kedves bloglatogatonak Aldott, boldog Husveti Unnepet!

    VálaszTörlés