110.Tésztanap: Spenótfasírt vadsnidlinges salátával zöldcsütörtökön + Szellemirtó

A nagypéntek előtti csütörtök a zöldcsütörtök, ezen a napon hagyományosan nagy keltje van a spenótnak. Egy főzős újságban olvastam a grízzel készült spenótfasírtot zöldcsütörtökre. Biztos nem egészen így volt ott, csak így jutott eszembe. Vállalható lett a végeredmény. A vadsnidlinget a gyerek szedték nekem a tanösvényen nagy lelkesedéssel, mert tudták, hogy szeretem az ilyesmit. Persze „házi” snidlinggel vagy zöldhagymával is finom ez a saláta. 

Spenótfasírt

Hozzávalók: 60 dkg spenót, 3 dkg vaj, 6 kanál gríz, 3 evőkanál tejföl, 3 dl víz, só, őrölt szerecsendió, 2 egész tojás, 6 dkg medvehagyma (vagy 3 gerezd fokhagyma), kb. 2 dl olaj a sütéshez.

Elkészítése: A spenótot megmossuk, összevágjuk, vajon megdinszteljük, sóval, szerecsendióval ízesítjük, hozzákeverjük a grízt, a tejfölt és a vizet, s addig főzzük, míg besűrűsödik. Hagyjuk kihűlni. Ekkor hozzákeverjük a két egész tojást, az olajat felforrósítjuk, és kanállal belehalmozzuk a masszát az olajba, és a kis fasírtok mindkét oldalát kiütjük. A felesleges olajat leitatjuk róla.

Vadsnidlinges saláta

Hozzávalók: 10 dkg vadsnidling, 20 dkg fejessaláta-levél. 3 evőkanál tejföl, 1 evőkanál fehér balzsamecet, 1 kiskanál méz, só.

Elkésztése: A tejfölből és az ízesítőkből öntetet készítünk, a zöldeket összeaprítjuk és belekeverjük.  

Szellemirtó

Sok évvel ezelőtt egyszer nem adtam be egy nullás bevallást a tébének, egyszerűen azért, mert azt gondoltam (kezdőként ebben a tébének is felelős világban), hogy ha fizetnem nem kell, akkor bevallást sem kell készítenem. Mondom ez régen volt, ma már nem így jár az agyam, de nem is ez a lényeg benne, hanem az, hogy ennek okán be kellett vinnem a cégecske papírjait a tébéirodába, ott mindenféle kérdéseket tettek fel, s végül megbüntettek tízezer forintra. Nem kevés pénz a tízezer forint, s akkoriban még több volt, de azért egy ekkora méretű büntetés nem tragédia. Amiért ezt elmesélem most, az, hogy hogyan éltem meg az egészet. Amikor kiderült, hogy mennem kell ellenőrzésre, szabályosan azt éltem át, mintha a kivégzésemre mennék. És nemigen van ebben költői túlzás.

Óriási tanulság volt nekem ez az ügy. És elsősorban nem is azért, hogy a nullás bevallást is be kell adni, hanem abban, hogy milyen furcsán működünk mi emberek. Nem a tényleges bajtól, nehézségtől félünk, hanem rémképeket alkotunk magunknak. De még nem is rendes rémképeket, hanem csak ködös szörnyeket. Úgy félünk életünk néhány helyzetétől, ahogy a gyerek fél a sötétben. 

Az alkotott képek hasonlóan hatnak ránk, mint a valósak. Érdemes erre is gondolnunk akkor, ha meg akarunk szabadulni a felesleges stressztől. Ha nehézségekkel kerülünk szembe, érdemes végiggondolnunk a lehető leghidegebb fejjel, lehetőleg reálisan, túlzások nélkül, hogy mi lehet a legrosszabb, ami az adott esetben velünk történhet. (Egy adminisztrációs hibáért nem lőnek agyon, az biztos.) S ha ezt megfogalmaztuk, az a praktikus következő lépés átgondoljuk, hogy mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a legrosszabb megoldást, és tegyünk is meg mindent annak érdekében, hogy valóban el is kerüljük. Ha megteszünk minden tőlünk telhetőt, annál többet úgysem tehetünk.

Holnap folytatjuk.